■□Brigi honlapja□■

AJÁNLOM AZ OLDALT

■□Macíííí■□

■□Welcome■□

■□Bejelentkezés■□

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Óra

■□Menü■□

■□Dobj egy mailt nekem!(katt a képre!)■□

■□Hülyeségek■□

■□Képek!■□

■□Hol töltöd a szilvesztert??■□

Lezárt szavazások

■□Szia kössz hogy benéztél!■□

■□Videók■□

Filmajánló

Filmajánló : Felül semmi

Felül semmi

Brigi 2006.01.31. 10:36

Nagggyon jóó!

Felül semmi

Chris (Helen Mirren) és Annie (Julie Walters) minden különbözőségük dacára a legjobb barátnők. Békés és gondtalan kisvárosi életükre azonban árnyék vetül, amikor Annie férje leukémiában meghal. Chris, a helyi Women's Institute aktív tagjaként pénzgyűjtő akcióra ösztönzi társait a városi kórház javára. Ötlete látszólag hagyományos: készítsenek el egy naptárat, minden hónaphoz egy nő fényképével, klasszikus nőegyleti tevékenység közben, mint például a befőzés vagy a virágkötés. Valóban szokványosnak hangzik, de az ötlet rejt egy szokatlan részletet is: az asszonyok meztelenül szerepelnek a képeken. Ezzel egy csapásra a címlapokra kerülnek, hollywoodi népszerűsítő körútjuk során talk-show-kban lépnek fel és magazinok címlapjaira kerülnek. A nagy felhajtás és csillogás azonban Chris és Annie barátságát is próbára teszi.

INFÓ

A filmet a Rylstone and District Women's Institute igaz története ihlette. Amikor a nőszervezet 1999 áprilisában kiadta 2000. évi naptárát, számoltak ugyan pár rosszalló pillantással, de hogy ekkora vihart kavarnak, azt álmukban sem gondolták volna. A naptárat azzal a céllal adták ki, hogy gyűjtsenek pár fontot a helyi kórház támogatására, ahol Angela Baker leukémiában szenvedő férjét, Johnt ápolták elhunytáig. Angela, barátnője, Tricia Stewart és a nőszervezet tagjai valamiképpen viszonozni szerették volna a kórháznak és alkalmazottjainak mindazt a jót, amit a haldokló Johnért tettek. Tricia ötlete volt, hogy a naptár motívumai térjenek el a szokásostól, ezzel is növelve az eladott példányszámot. A fényképen az asszonyok a helyi nőszervezet hagyományos tevékenységeit mutatnák be, mint például virágkötés vagy almabor készítése, egy apró különbséggel: meztelenül.
A naptár megjelenése után a történet azonnal a címlapokra került - először a megyében, majd Londonban, végül még Hollywoodban is. Az európai és amerikai média rávetette magát a nem mindennapi esetre. Olyan népszerű újságok és műsorok foglalkoztak vele, mint a New York Times és a People's Magazine, vagy a Today Show, a 20/20 és a CBS csatorna 60 Minutes című adása. Mindenki többet és többet szeretett volna tudni a yorkshire-i nőegylet vakmerő asszonyairól. A naptár fergeteges sikert aratott: 2003 elején közel 300 000 darabot adtak el belőle, ami több mint 600 000 font bevételt jelentett. A fényképen szereplő nők pedig nemzetközi hírnévre tettek szert.

„Nem is számoltunk ekkora sikerrel, amikor kiadtuk a naptárat. Csak remélni mertük, hogy a barátoknak, vagy legalábbis a családtagoknak tetszeni fog - mondta Angela Baker. - A filmötlet eleinte nyugtalanítónak tűnt. Úgy gondoltam, túl személyes a történet ahhoz, hogy kendőzetlenül láthassuk viszont a mozikban, és nem voltam biztos benne, meg akarom-e osztani mindezt másokkal. Aggódtam, nem elhamarkodott-e ez, ilyen röviddel John halála után.”
Amikor a londoni székhelyű Harbour Pictures vezetői, Suzanne Mackie, Juliette Towhidi és Nick Barton felkeresték a rylstone-i asszonyokat, hamar kiderült, hogy szívükön viselik sorsukat. „Amikor először találkoztunk Angelával és Triciával - meséli Mackie -, elmondtuk, hogy az első pillantásra humoros, sőt már-már frivolnak ható sztoriban megbújó mély, emberi sorsok ragadtak meg minket. Véleményünk szerint az érzelmi kiindulópont Angela férjének halála; ez kölcsönöz valódi mélységet a cselekménynek és szervezi megejtően szép, egyetemes érvényű történetté.
Az is világos volt a számomra, hogy ez egy nem mindennapi nő története. Először az jutott az eszembe, hogy Istennek hála a bátorságotokért, lányok, hogy ki mertétek mondani: az, hogy negyven fölött vagyunk, még nem jelenti, hogy ne lehetnénk szépek!’ Hihetetlenül erős női bajtársiasság húzódik meg a történetben, melyet rendkívül rokonszenvesnek találtam. Ezek a nők a végsőkig kiállnak egymásért, és minden lehetséges módon támogatják egymást.”
A forgatókönyvet Juliette Towhidi írta, s bár karaktereit a valóságos személyekről mintázta, nevüket megváltoztatta, mint ahogy Rylstone városát is a képzeletbeli Knapely-re módosította. Hónapokig tartó egyeztetések után a rylstone-i Women's Institute tagjai, valamint Terry Logan fotós (akinek a lánya Angela és John fiához ment feleségül) aláírták a szerződést a Harbour Pictures-szel.