Határok nélkül

Számomra teljességgel felfoghatatlan, hogy egy ilyen, abszolút jelenkori problémáról (éhínség, szegénység) szóló alkotás ennyire hidegen hagyja a közönséget szerte a világon. Amíg egy jótékonysági futballgála, amelyre emberek tömegei kíváncsiak, millió dolláros vagy eurós bevételeket produkál különféle alapítványok számára, addig a Határok nélkül – nemes szándék ide vagy oda – csendben kimúlt néhány hét alatt, a legtöbb országba pedig még a híre sem jutott el. Pedig nem olyan rossz film ez.

Sarah Jordan, a szépséges és jómódú amerikai nő Londonban él angol férjével. Részt vesznek egy jótékonysági bálon, amelyen egyszer csak megjelenik (inkább beront) egy férfi, oldalán egy csontsovány színesbőrű kisfiúval. Jókora botrány kerekedik a „műsorszámból”, ugyanis a fiatalember kifejti, miért is képmutatóak ezek a rendezvények és az ezeken résztvevők. A vendégek közül egyedül Sarah döbben rá arra, hogy mennyire igaza van az ünneprontónak. Némi gondolkodást követően hátrahagyja a gondtalan, előkelő életet, és 40000 fonttal a zsebében Etiópiába utazik a férfi után…

Angelina Jolie-tól nem meglepő, hogy ilyen szerepet vállalt el, tudvalevő ugyanis, hogy mindig is szívügyének tekintette a szegénység elleni küzdelmet (ugye adoptált kisfia is kambodzsai), ráadásul évek óta az ENSZ megbízottja a hasonló ügyekben. Szóval, mint fentebb írtam, a szándék igencsak nemes volt, a megvalósítás azonban változó minőségű. A Goldeneye-jal rehabilitált rendező, Martin Campbell talán túlontúl is nagy elképzelésekkel vetette bele magát a munkába, a három különböző országban (Etiópia, Kambodzsa és Csecsenföld) játszódó dráma mégis sokszor nem tűnik többnek, mint egy kétórásra nyújtott hírriport valamelyik kereskedelmi csatorna vasárnap esti magazinműsorában. Egyes jelenetekben viszont szerencsére sikerült kemény kritikát megfogalmazni a problémákat sújtó közönnyel szemben. A filmbe ágyazott szerelmi történetre szükség volt, nehogy túlságosan is szomorú legyen a film hangvétele, pláne hogy ne legyen teljesen propaganda ízű, ám a Jolie-Clive Owen duó egymásra találása a nyomor kellős közepén több mint idétlen. A szereplők jellemfejlődése is megsínylette a „nagyot markolni akarást”, ugyanis félóránként ugrunk néhány évet az időben anélkül, hogy ennek bármiféle koncepciója is lenne. Mindössze annyi változik, hogy a Clive Owen alakította orvos már egy másik országban próbálja menteni a menthetőt, Jolie, azaz Sarah pedig egy kis idő elteltével követi őt oda. A CIA-s kapcsolat és a háborús utalgatások pedig megmaradnak a felszínesség szintjén.

A DVD a bukás ellenére meglepően tisztességes munka. A kép gyönyörű, Phil Meheux operatőr munkája teljes pompájában jelenik meg a képernyőn. A hangra sem lehet panasz, egy-két erőtlenebb jelenettől eltekintve dinamikusan és jól pozícionáltan, nem mellesleg kellő hangerővel szól. Az extra szekció teljesíti a formátum által megkívánt minimális elvárásokat, vagyis kapunk egy audiokommentárt Campbell és Lloyd Phillips producer közreműködésével, egy két részre bontott, összességében 39 perces werkfilmet, egy hatásvadász interjút a forgatókönyvíróval, valamint legvégül Jolie beszél jótékonysági tevékenységeiről.

Szokás filmek esetében is használni a „nagyobb a füstje mint a lángja” szólást, a Határok nélkül azonban olyan mű, amelynek óriási a lángja, de valahogy mégis az apró füst bántja az ember szemét.

Ezt mindenképp meg kell nézned mert eszeveszettül megindító film.SZÉP!!!